– Nászútra érkeztünk, mikor 1976-ban először jártunk a balatonboglári üdülőben. Akkor még csak az Erkel utca ház volt az egyetemé – emlékezik mosolyogva Dombos Kálmán és felesége, Éva. Az akkori egyetemi néptánccsoport oszlopos tagjai ma már nyugdíjasként mesélik: a balatoni nyár szinte minden esztendőben itt találja őket. Korábban azért, mert kisfiaik számára is ideális nyaralóhelynek bizonyult a déli Balaton-part sekély és gyorsan melegedő vize. Az utóbbi években pedig azért, mert Dombos Kálmán itt hódol a legszívesebben horgász szenvedélyének. Igaz, az SZTE informatikai központ nyugalmazott munkatársa az egyetemi horgászversenyeken is rendre dobogós helyezett, ám számára mégis a Balaton a horgászparadicsom. Felesége, a programozó matematikus Éva fotói pedig arról árulkodnak: sosem telik be a boglári napfelkelte látványával.

Sült keszeggel kínálja Dombos Kálmán a Balaton partig nyúló Kodály utcai nyaraló hat szobájában pihenő, egy hét alatt igazi üdülő-közösséggé kovácsolódó családok tagjait. Mindenki részesül a horgászzsákmányból, amelyhez Juhász Árpád is hozzájárult. Az egykori JATE fizika szakos hallgatója úgy képezte át magát, hogy a jogi kar rendszergazdájaként vonult nyugalomba. Feleségével, a joghallgatókat polgári eljárásjogra oktató Dr. Zvolenszki Anikóval együtt annyira szeretik a Balatonnak ezt a szegedi egyetemhez tartozó darabkáját, hogy 1981 óta szinte minden évben visszatérnek egy-egy hétre.

– Nosztalgiázunk, évekkel ezelőtti történeteket mesélek az unokáknak, hiszen a balatonboglári két kőház és négy faház szinte minden szobájában laktunk már a gyerekeinkkel valamelyik nyári szezonban – néz szeretettel két unokájára dr. Zvolenszki Anikó. – Visszatérő vendégként jól tudom már, mi hiányzik az itteni konyhából vagy az üdülőnek a korábban megszokott, de az utóbbi néhány évben tönkrement, mégsem pótolt felszerelései közül – mutat nevetve az otthonról hozott abroszra, az autó csomagtartójáról leemelt kerékpárokra, a napozóágyakra. – Örömmel konstatáltuk viszont, hogy az évtizedek alatt „szétfeküdt” ágyakat kicserélték, és új a ping-pong asztal is – von mérleget, miközben a húsz üdülővendég számára kicsinek bizonyuló két hűtőszekrényben igyekszik elhelyezni a reggelire és vacsorára vásárolt élelmiszert.

Az utóbbi egy évben a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete népszerűsíti az SZTE balatonboglári nyaralóit, ahol egy-egy nyári szezonban 500-600 egyetemi polgár és családtagjaik pihenhetnek – tudjuk meg Lele Máriától. Az FDSZ szegedi egyetemi elnöke elárulja: az integráció megvalósulását örömmel látnák abban, ha az egykori JATE balatonboglári, az egykori JGYTK balatonföldvári, az egykori SZOTE fonyódi üdülőhelyit, illetve a többi, egy-egy család fogadására alkalmas bükkszentkereszti épületet együttesen, forgószínpad-szerűen vehetnék igénybe az egyetemi polgárok,

– Ennél kedvezőbb árfekvésű szállás nincs a Balatonon! De szívesen fizetnénk kicsivel több díjat, ha tudnánk, azt az egyetemi üdülőházak fenntartására és karbantartására használná föl az intézmény vagy valamelyik alapítványa – halljuk a javaslatot Juhász Árpádtól. – Az egyetemünkön diplomázott, de a közszféra más területén dolgozó fiamtól tudom, hogy a hasonló fenntartású intézmények balatoni üdülői – egyszerűségük megőrzése mellett – színvonalasabban felszereltek. Mert az SZTE színvonalához illő lenne, ha a feltöltődést szolgáló üdülőben biztosított lenne mondjuk az internetelérés.

Időutazással is a felér a balatonboglári egyetemi üdülőben eltölthető egy hét. Az egykor akár egy busznyi egyetemista fogadására alkalmas épületekhez tartozó, időnként az egyetemi vezetőség „csapatépítő” összejöveteleinek is helyet adó társalgóban a linóleum rozsdafoltos, a székek kárpitja szakadozott, az asztalok bizonytalan lábakon állnak, a tévé kis képernyős, hiányzik a sötétítő függöny, törött az ablaküveg, így vihar idején beázik… „Retróból” ennyi is elég lenne. Hiszen ha az üdülő 1992. és 1997. közötti évek „Eseménynaplójába” belelapozunk, ugyanazokkal a gondokkal találkozunk, mint amelyekkel 2018 nyarán is megküzdött a gondnok: a közös tusolóban rendre eldugul a lefolyó, az áramvezeték se bírja már a terhelést…

– Jó lenne megjavíttatni a hintát! A stég egyik lejárója hiányzik, néhány balesetveszélyesen mozgó deszka megerősítésére is az egyik ezermester vendéget kellett megkérnem. Az – sorolta 2018 nyarán a problémáit Kiss Mária, aki 35. éven át volt gondnoka a 48 személyt fogadó 13 szobának, a közös helyiségeknek, az értékes két Balaton-parti teleknek, ahova a szezon meghosszabbításával akár májustól októberig érkezhetnének a vendégek pihenni, tanulmányi kirándulásra vagy alkotószabadságra.

A nyaralóházak fenntartása, javíttatása folyamatos. A gondnok emlékezete szerint 10 éve cserélték ki a faházakban a vizes kabinokat, 12 éve az Erkel utcai kőépület tetőzetét. De nagyon ráférne már a Kodály utcai házakra is a felújítás.

A balatoni egyetemi üdülőházak visszatérő vendégeinek népes táborába tartozik Hajnalné Dékány Katalin és családja is. Hajnalék, ha tehetik, egy évben akár kétszer is eljönnek: egyszer a gyerekekkel, aztán az SZTE Bolyai Intézetbeli munkatársaikkal „csapatépítésre”. Élvezik a közös főzést, a beszélgetések vidámságát, a Balaton szépségeit: a víz kékes-zöldjét, a hattyúk és a vadkacsák etetését, a sirályok röptét, a mókusok közelségét, a napfelkelte és a napnyugta mindig változó, mégis állandó szépségét. Mert az SZTE több mint 8 ezer dolgozója közül több száz számára a boglári élményeken alapul a nosztalgiázós sláger „… nekem a Balaton: a Riviéra…”

Szöveg és fotó: Újszászi Ilona